Fontos mérföldkőhöz érkeztünk: a nagyjából két és fél éve húzódó bírósági eljárás végén ítélet született az ügyünkben. Egy olyan perben, amelyet egy vállalkozás ellen indítottunk magányszemélyként, mert kizárólag saját érdekeit szem előtt tartva, közel építkezett a hátsókertünkhöz, nem tartott be alapvető szabályokat és ezzel bizonyítottan negatív hatással van a családi házunk értékére, annak jellegzetességeire. Mivel évekkel ezelőtt felszámolták a hatóságok kontrol szerepét, valamint az engedélyeztetést, nem maradt sok lehetőség, amivel védekezni lehet, gyakorlatilag semmi. A mi több éves kálváriánkat mutatom be, jogi háttér, esélyek és lehetőségek szempontjából.
A blog célja, hogy példánkon keresztül megmutassa, milyen áldatlan állapotokat eredményezett a korábbi törvénymódosítással bevezetett egyszerű bejelentési rendszer és a hatóságok leépítése. Az eljárás eddigi részleteit, minden ezzel kapcsolatos tapasztalatunkat szeretném megosztani azokkal, akik érdeklődnek a téma iránt vagy hasonló cipőben járnak, hisz tudom és tapasztalom, hogy nagyon sokan vannak az országban, akik a törvénymódosítás miatt kialakult helyzet áldozatai. Ez a honlap betekintést nyújt az iratokba, beadványokba (természetesen a nevek és a helyszínek kitakarásával), valós képet ad a jelenlegi állapotokról és szemlélteti a hétköznapi emberek harcát. Különösen érdekes lehet fiatal építészhallgatóknak, ügyvédjelölteknek, tanulságos, szomorú és kiábrándító egyidőben.
A per előzményeiről megjelent egy cikk az Index-en, amely itt olvasható. Ezzel a cikkel kapcsolatban még tartozunk az olvasóknak néhány magyarázattal olyan pontokat illetően, melyek vélhetően nem voltak egyértelműek.
Az alperes, vagyis a szomszédban építkezők nem magánszemélyek, hanem egy ingatlanfejlesztő cég, amely eladásra épít. A károkat nem az ingatlanunk benapozottságának elvesztése, vagyis a „26 milliós árnyék” okozta, hanem sokkal nagyobb arányban az intimitásvesztés és a tény, hogy a szomszéd ingatlan a lehető legközelebb került a hátsókertünkhöz, ezzel csökkentve az ingatlanunk értékét. Ez volt az utolsó telek a környéken, nem véletlenül, hisz hátrányos a tájolása, formája. Már az építkezés megkezdése előtt felvettük a kapcsolatot az ingatlanfejlesztő céggel, hogy felhívjuk a figyelmét a felmerülő problémákra, kértük a koncepció átgondolását és módosítását, a károkozás mégis bizonyítottan megtörtént. Mivel a beépítés egyszerű bejelentéssel, engedélyezési folyamat nélkül történt, már csak a bíróságon „védekezhettünk”.
Az eseményeket időrendi sorrendbe szedve leírom pontról pontra a történéseket és a valódiságukért teljes mértékben vállalom a felelősséget, dokumentumokkal tudok alátámasztani minden egyes lépést. Aki hasonló cipőben jár, érdemes elolvasnia, tanulságos, itt most csak egy összefoglalót írok, de az eseménysor oldalon minden olvasható, minden dokumentum elérhető.
Ezen a ponton említeném meg, hogy az általam leírtak semmilyen formában nem minősülnek tanácsnak, minden ügy más, mindenképp egyeztessenek jogászokkal. Az itt olvasott érvek, beadványok nem ültethetők át más bírósági eljárásokba és teljes mértékben véleményként kezelendőek. Általánosságban talán annyi elmondható, hogy egy bíróság vagy közjegyző nem tudja és ezért nem fogja számszerűsíteni az egyén szubjektív panaszait. Éppen ezért nem is ez alapján fog dönteni, hisz nem ért hozzá, úgyhogy minden esetben szakértők véleményére fog támaszkodni. A mi esetünkben is ez volt, tudtuk, hogy károkat okoztak és ezt két különböző (közjegyzői és bírósági eljárásban is) szakértő is alátámasztott. Ugyancsak elmondható, hogy a bíróság egy szakértői véleményt sem fog felülbírálni, hacsak valamilyen okból nem aggályos.
Szintén fontos leszögeznem, hogy nem javaslom senkinek a pereskedést, tényleg csak akkor szabad bíróságra menni, ha már nincs más lehetőség. Miden lehetséges módon a károkozás elkerülésére érdemes törekedni. Amennyiben ez már nem lehetséges, akkor mediátor bevonására javaslatot tenni vagy olyan közvetítővel beszélni, aki képes pártatlanul meggyőzni a feleket. Mindez rengeteg pénz, idő, energia, idegesség, ugyanakkor vallom, hogy nem lehet opció, hogy elengedjük, hogy nem teszünk semmit, áldozatként eloldalazunk, mert úgy kényelmesebb, mondván az épület már úgyis megépült (Minek nyomozni gyilkosság ügyben, hisz mar úgyis meghalt az áldozat?).
Milyen világban élnénk, ha mindenki a kényelmesebb utat választaná, ha mindig eloldalaznánk a kisebb ellenállás irányába, a konfliktuskerülést választva? Ha sajnálod a pénzt az üzemanyagra és nem viszed vissza a romlott tejet, akkor sokszor fogsz lejárt szavatosságú termékbe belefutni. Épp ezt a hozzáállást használják ki a hozzánk hasonló esetek károkozói is. Pont azt nem tudnám feldolgozni, hogy nem tettem semmit, végignéztem és áldozatként lehajtott fejjel tovább álltam, megalázkodtam. Hosszú évekig terveztünk, majd felépítettünk egy olyan házat, ami bizonyítottan megfelel a jelenlegi és a későbbi környezetvédelmi normáknak is, tudatosan választottunk telket, teljes engedélyeztetés mellett kiviteleztük, szívvel lélekkel. Napjainkban minden a fenntarthatóságról, környezetvédelemről szól, a valóságban mégis ez történik? Nem tudom elfogadni, hogy jön egy „vállalkozó”, aki semmibe vesz alapvető szabályokat, ugyanakkor kihasználja azt, hogy „egyszerű beépítés” címén neki mindent szabad a saját telkén, akár erkélyt emelni más hátsókertjére annak határozott tiltakozása ellenére is.
Természetesen felhívtuk a figyelmüket az aggályainkra, szívesen beszéltünk volna az építésszel, hogy megvitathassuk, ha esetleg mi látjuk rosszul a helyzetet. Nem mentünk egyből a bíróságra, sőt még többet is tettünk, mint amennyit ilyenkor szokás: az elején szóban jeleztük a problémás kérdéseket, aztán levélben kerestük meg az építészt és a jogászt, ügyvédi levélben a vállalkozást (a levelet nem vették át). A kár bekövetkeztének az elkerülése volt a cél, de amint láttuk, hogy semmilyen jogi lehetőségünk nincs már, csak a következményekre koncentrálhattunk. Amint közjegyzői eljárásban megállapították a kárt, ajánlatot tettünk, mediátori eljárást javasoltunk, tehát mi mindent megtettünk és csak ez után jött a bíróság. Mindeközben ők bujkáltak, egymásnak ellentmondóan beszéltek (a jogász az építésszel), nem vettek át felszólításokat, ügyvédi leveleket. Vélhetően arra számítottak, hogy a „kifárasztásos” technika most is bejön, sok esetben talán, de nem nálam. Pedig már az elején megbeszélhettük volna a félreértéseket a kerítés mellett, ha lett volna kivel. Gyanús volt az egész, és látni fogjuk, hogy mennyire igazunk lett a károkozást illetően.
Az említett cikk ott zárult, hogy az általunk kezdeményezett közjegyzői eljárásban kirendelt szakértő megállapította, a szomszéd építkezés 26 milliós kárt okozott. A per során egy újabb igazságügyi szakértőt rendeltek ki, aki hasonló összegű kárt állapított meg, de azzal a megjegyzéssel, hogy a kár mérsékelhető, enyhíthető, ezért a bíró csak részben ítélte meg az összeget, első fokon nagyjából 7 millió forintot. Az viszont sokkal érdekesebb, ahogyan eljutottunk idáig.
Az alperes képviselete kifogásolta a közjegyzői eljárás jogi megalapozottságát, a szakértő kompetenciáját és gyakorlatilag mindent. A közjegyzővel egyeztettünk, nem értettük, hogy a bíróságival megegyező jogkörök és a teljes közjegyzői eljárás törvényi kereteit hogyan lehet kifogásolni, de ezt végül ejtették, nem lovagoltak ezen többet. A legnagyobb problémájuk az volt, hogy a közjegyzői eljárásban kirendelt szakértő, W. kompetencia hiányában nem állapíthatta meg azt, hogy másképp is elhelyezhető telken belül az épület. Alapvető szabály, hogy az építési helyen belül a szabályoknak megfelelően elhelyezhető az épület, ezt egy kezdő is tudja, de a több diplomával rendelkező szakértőnek az álláspontját nem fogadták el, nyilván bele lehetett kötni, és belekötöttek. Továbbá indítványozták újabb szakértő kirendelését építészeti, ingatlanforgalmi és gépész kompetenciával többek között a szoláris veszteség megállapítására. A bíróság helyt adott az indítványnak, és hosszú keresés után kijelölték dr S.-t és egy másik szakértőt a gépészeti részre.
Néhány hónap után, miután kiderült a szakértők neve, érdekes módon az alperes visszavonta a saját indítványát, így egy fontos terület, vagyis a szoláris veszteség szakértő általi felmérése nem került megvizsgálásra. Dr S egyedül maradt, mint szakértő és a készített szakvélemény ellentmondásai és hibái tükrében mindez eléggé érdekes helyzetet eredményezett. A mai napig nincs rá magyarázat, hogy miért vonták vissza a saját indítványukat, melyben vitattak egy területet, egy másik szakértőt kértek, aztán valamiért meggondolták magukat. Nagyon sok kérdőjel merült fel, de maradjunk a tényeknél és ne találgassunk.
Szintén lényeges részlet, hogy a helyszíni szemle napján engem kitiltottak az alperesi ingatlanból, tehát nem vehettem részt a szemlén, mert feltűnt Mr. X, akivel a kálváriánk kezdetekor mint vállalkozóval egyeztettem. A bíróságon azt állította a cég jogi képviselője, hogy ő ,,csak,, egy műszakvezető. Mindenki tudja a környezetünkben, hogy mi a tényleges helyzet. Az ügyhöz hozzátartozik, hogy az országos médiából tudtam meg, hogy ugyanarról a személyről beszélünk, akit egy razzia során letartoztattak áfacsalásért mint a ,,hálózat feje''. Állítólag számlagyár volt („Házépítés helyett számlagyár” volt a főcím). Bevallom a híreket olvasva és látva a képsorokat sokkolt, hogy jól beletenyereltünk a magyar valóságba, de a lényegen nem változtat, a „vállalkozónak” hitt személy láncra verve ugyan, de a jogi személy megvan, a NAV „csak” ingatlanokat foglalt le, „business as usual’’, a show folytatódik.
Az is lehet, hogy tévedésből rendelte el a bíróság a letartóztatást, lehet, hogy ártatlan. Nem ismerem az ügye részleteit, remélem tisztázta magát, de abban a pillanatban, amikor azt mondta a szemle napján (nem túl kedvesen) hogy „Menj ki innét!!”, tudtam mit kell tennem, családom van, mondanom sem kell, nem gondolkodtam sokáig. Természetesen jeleztük ezt az eljárás béli problémát a bíróságnak (a beadvány elérhető a mellékletek között). Az megint csak érdekes és szintén rejtély, hogy mit keresett az ingatlanban a cég „műszakvezető”-je, amikor már egy magánszemély volt a tulajdonos? Nyilván van rá magyarázat, de ne találgassunk ezen a ponton, maradjon csak ez is egy kérdés.
A fent említett esemény nem kapcsolódik szorosan a perhez azon túl, hogy helyükre kerültek mozaikok és a felperes jogi képviselőjének a tisztességes magatartásra vonatkozó eddigi érvelését lenullázta. Úgy éreztem, hogy kisebb lett az arca annak a jogi képviselőnek, aki rezzenéstelenül hazudta azt a Bíróságnak még a helyszíni szemle alatt is, hogy nem történt például területfeltöltés az építkezés alatt. Ebben az ügyben még a per alatt bebizonyosodott az ellenkezője, hisz egy hivatali végzés egyértelműen pontot tett a végére, tehát az ügyben konkrétan egy bíró arcába hazudtak, többször is. Sőt egy amatőr öngólt is rúgtak azzal, hogy saját magukat cáfolták meg egy fényképes bizonyítékkal. Végig hazudták (másképp mondva jogilag ferdítettek) a perfelvételi szakaszt a területfeltöltés témában és egy teljesen más ponton beadtak bizonyítékként egy fényképet, amely az ellenkezőjét bizonyítja. Magas labda, öngól, amatőr hiba, de ilyen, amikor nincs konzisztencia a történetedben, amikor már a hazugságaid is ellentmondanak egymásnak és belezavarodsz.
A jogi képviselőjük Dr. SZ soha nem jelent meg a bíróságon, a képviseletet egy fiatal ügyvédjelölt látta el, aki rezzenéstelen arccal hazudott, olyan fényképet is bevállalt, mondván hogy „lehet” hogy ő szerepel rajta, amelyen egyértelműen a Mr X haverjai voltak. Össze-vissza hordott hülyeségeket, már a bíró is a szemöldökét húzva furán nézett rá. Ennek az lett az eredménye, hogy az ügyvéd dr. SZ meg akarta változtatni a helyszíni szemle jegyzőkönyvét, az ügyvédjelölt esetlenségeit, mondván hogy nem úgy értették. Meg kellett volna jelenni kérem szépen, arccal, gerinccel!
Tisztelem a tehetséget, rengeteg tehetséges fiatal jogásszal találkoztam, de mindig is felháborított, ha valaki olyan jogi segítséget nyújt, amely ferdítésekre épít és kiskapuk használatát javasolja. Tudom, hogy a rendszer így működik, de mélységesen elítélem és büntetném, ha a jogász megváltoztatja a tényállást. Ne attól legyen jó egy jogi képviselő, hogy tisztában van vele, melyik hazugsággal, torzítással tudja „kimenteni” az ügyfelét. Ez az ,,igazságszolgáltatás” megcsúfolása. Tudom naiv gondolat, nem lehet megváltoztatni, szomorú, hogy így működik. Húzod az időd, más ügyektől elveszed a pénzt az energiát, lassítod az igazságszolgáltatást, trükkökhöz folyamodsz, csak mert ügyvéd vagy és büntetlenül megteheted. Szánalmas.
Most akkor térjünk rá a bíróság által kért szakértői véleményre, amely lesújtó volt a minőségét illetően. Nem azért, mert mást állapított meg, mint az előző (ellenkezőleg, épphogy megerősítette a károkozást és még a nagyságrend is stimmelt), hanem azért, mert olyan alapvető kérdésekre nem adott választ, vagy állapított meg valótlanságokat, melyeket laikusként is meg tudok válaszolni. Mindezt egyenesen botrányosnak vélem ezen a szinten. (Sem jogi, sem pedig építész diplomával nem rendelkezek). Ugyan megállapított egy hasonló összegű kárt, mellyel kvázi megerősített minket (hisz nagyjából 26.5 milliós kárral számolt), de a körülmények nagyon érdekesek.
A szakértő nem válaszolt meg alapvető kérdéseket, például területfeltöltésre vonatkozóan. Ebben az esetben például azt írta, nem talált erre vonatkozó jogszabályt. Az észrevétel beadványban erre reagálva rámutattunk, hogy ha nincs a HÉSZ-ben vonatkozó rendelkezés, akkor az OTÉK 45. § (1), az alapvető szabály, mindezt már egy egyetemistának is illik tudni. A kiegészítésben már ,,megtalálta’’ az ide vonatkozó rendelkezést. Ez csak egy furcsa hiányosság a sok közül. Azonban nem válaszolta meg azt a legfontosabb kérdést sem, ami miatt kirendelték, vagyis hogy a vállalkozó beépíthette volna-e másképp a területet, elkerülhette volna-e a károkozást? A kiegészítésben, külön felszólításra már sikerült felrajzolnia pár opciót, de ezek esetében is saját magának ellentmondóan érvel a jelenlegi épület mellett. Javaslom az ellentmondásokat megnézni a periratban, ezeket mind kiemeltük, és szembesítettük vele a szakértőt. A csatolt dokumentumok elolvasása után mindenki eldöntheti, hogy túlzok vagy sem, vagy hogy miért látom esetleg rosszul a helyzetet. Ez itt csak egy laikus vélemény, meg lehet támadni, várom az észrevételeket.
Az elsőfokú ítélet szempontjából a leglényegesebb az volt, hogy a szakértő megállapította a kárt, de azt is mondta, hogy a kár mérsékelhető, ezért ítéltek meg csak a részleges kártérítést. A károk mérséklésére tett javaslatai közül a legviccesebb (tényleg az, mert már két szakértő is felnevetett a telefonban az említésekor) az, amikor azt javasolta, hogy tegyünk... figyelem... „az átlátást gátló, de a fényt áteresztő” anyagot kb 15 méter távolságra az alperes épületre, így a szomszéd háztömb az ablakunkat (mely tudatosan tervezett és direkt passzív mutatókkal, tanúsítvánnyal rendelkezik) nem fogja beárnyékolni, azaz nem érinti hátrányosan a ház szoláris mutatóit, piaci értékét.
Az csak hab a tortán, hogy korábban a szakértő megállapította (vastagon szedett betűkkel), hogy „biztosan nem árnyékol be az alperesi épület”. Akkor miérti s van szükség erre az amúgy nemlétező üvegre? Aki egy kicsit is olvasott a témában, érti és látja, hogy ez a megállapítás mekkora sületlenség. Ugyancsak kérdés, hogy az épülettömb további növelése olyan ablakokkal, amelyen nem lehet kilátni, de a fényt átereszti, miért nem jelent további hátrányt a látványban? Engem, mint vásárlót egyáltalán nem érdekel, hogy hivatalosan ki lehet-e látni a szomszédból a kertembe, hanem az érzés a benyomás a lényeg. E téren is van némi ellentmondás a két szakvélemény között. A kiegészítésben benne van az összes észrevétel a szakértői véleménnyel kapcsolatban, de ha valakinek van szakmai vagy egyéb magyarázata a szakértői javaslatra, kérem ossza meg a lenti emailcímen.
Számtalan olyan hibás megállapítás született, amely alapján eljárást indítottam a szakértői kamaránál, mert úgy gondolom, hogy ha ilyen szintű, amatőr hibákat ejtett, akkor azért nincs helye a kamarában, ha más miatt akkor meg pláne nincs helye. Nem tudom eldönteni, hogy melyik eset áll fenn. A dolog érdekessége, hogy nem akárkiről beszélünk. Az eredményről természetesen majd beszámolok. Ez egy jogi-építészeti magyar szappanopera.
Ha megnézzük a tényeket, bizonyítékokat és az állításokat, akkor elgondolkodtató. Az építész, aztán egy másik építész, a vállalkozó, az ügyvéd többször is jegyzőkönyvbe mondta, hogy biztosan nincs szoláris veszteség. Mitöbb az igazságügyi szakértő, dr S. is azt emelte ki, hogy „biztosan nem árnyékol” (aztán kiemelte, hogy nincs kompetenciája). Pedig nem bonyolult, egyszerű mértan, 1-2 képlet, a mai tervező programoknak 1 perc alatti renderelési probléma és kiköpi a látványt is. A bíró a tárgyaláson mosolyogva jegyezte meg, hogy „érdekes hogy egy egzakt dologra két teljesen eltérő modell van”. Az alperes számításai, állításai az egyik oldalon, a mi számításaink a másikon. Azt mondták, hogy az általunk beadott bizonyítékok félrevezetőek, mert nem megfelelő szögből fényképeztem és a számításaik szerint az árnyék „csak a lábazatot éri”. Nos akkor nézzük meg egy videót a konyhai passzív üvegezésről, hogy végérvényesen lezárjuk a vitát. Látva a felvételt és a valóságot, összehasonlítva a perirattal és a hazugságokkal, azt gondolom, hogy a két építészre, az igazságügyi szakértőre (dr S.) és az ügyvédre méltán lehet büszke a kamara. Igazi szakemberek, a szakma büszkeségei lehetnek.
Meglepően gyakorlatias, jó meglátású bírót kaptunk. Nem mindig volt felkészült az ügyet illetően, amikor elvárható lett volna, de ne hibáztassuk, két éve húzódik az eljárás, biztosan rengeteg egyéb ügye is van. Volt több hónap üresjárat, egyszer azért, mert a Budapestről Gödöllőre szolgálati Mazda csak akkor ért rá. A fejem fogtam, mert nehezen tudom megemészteni ezeket, közel két évtizednyi „multi szolgálat” után. Az eljárással és az ítélettel kapcsolatban pedig maradtak kérdéseink. Kifogásolható, hogy az ítélet előtti tárgyaláson a bíró nem engedte, hogy reagáljunk a kiegészített szakértői „érdekességekre”, mert nem volt erre ideje és nem lehetett a végtelenségig ping-pongozni, ami jogos, de ha nem kerültek megválaszolásra a nyitott kérdések, mert a szakértő esetleg kijátszotta ezt, a bíró nem kaphatott teljes képet a döntéshozatalhoz. A helyében igenis törekedtem volna a teljes képre és nem zárom le az ügyet, mert lejárt az idő. Megjegyzem: kétórás tárgyalást írtak ki, a bíró mégis fél óra alatt szeretett volna végezni. Mi nem reagálhattunk érdemben, ezek után az alperes jogi képviselője egy 50 ezer forintos befizetésről egyeztetett percekig. Biztosan nem taktikai okokból, valóban fontos lehetett ennek tisztázása. Természetesen mindezt nem hagytam szó nélkül, megjegyezve, hogy: „Egy 27 millió forintos perben nem engednek már reagálni, mert nincs idő és 50 ezer forinton vitáznak percek óta? Komolytalan és botrányos”. Ezt a ,,beszólást" valahogy azóta sem bántam meg.
Az ítélet nem rendelkezik arról, hogy ki fogja elhárítani a kárt. Ki fogja a végzés szerint felszerelni „az átlátást gátló és a fényt áteresztő” anyagot? Merthogy a kár még mindig fennáll. A show folytatódik, az alperes fellebbezett az ítélet ellen, úgyhogy másodfokon folytatjuk. Miközben több év után sem hajtották végre a terület visszaállítást a telekhatáron, úgyhogy az ügy a NAV-hoz került végrehajtásra. Van eredmény és az igazság előbb utóbb győz, van, hogy 1 nap, van, hogy egy évtized kell hozzá. Elképzelhetetlenül sok pénz, energia és türelem szükséges és felmerül a kérdés közben: miért az egyszerű állampolgár harcol, hol vannak a hatóságok? Miért tartunk fenn intézményeket? Akinek van egy kis tapasztalata, az tudja hogyan működik ez például Németországban.
A tisztelt törvényalkotónak és azoknak, akik ezt az áldatlan állapotot létrehozták mindenképp ajánlom végigolvasni a példánkat. Azért tudnak erről olvasni, mert a mi esetünkben kivételesen akkora a kár és a perérték, hogy ezt már nem lehetett szótlanul hagyni, illetve mert kitartó vagyok és veszem a fáradtságot, hogy leírjam. Mindenkinek, akivel hasonló történt vagy történhet. Százával, ezrével vannak és lesznek, akiknek az ingatlanjukban nincs akkora értékcsökkenés, hogy bíróságra menjenek, nincs pénzük ügyvédre, illetékre, idejük, energiájuk harcolni, de minden esetben ott marad a bosszúság a tehetetlenség. Sok esetben egy élet munkáját teszik tönkre. A mi esetünkben is tudtuk, hogy kárt fognak okozni, és végig kellett néznünk, ahogy megtörténik, hónapok, évek alatt, lassan, hogy jobban fájjon. Úgy érzem, hogy sérültek a tulajdonunk védelméhez való jogaink. Nyugodtan vitathatja ezt bármelyik jogász, ez csak egy vélemény, itt most megengedem magamnak.
Bárkivel is beszéltem, legyen építész, szakértő, ügyvéd, a végletekig szidta az egész „egyszerű bejelentéses” rendszert. Érezhető, hogy az elfogadásánál nem történt szakmai konzultáció, csak ráerőszakolták a szakmára. De miért pont az építőiparban, az épületekkel, melyeket évtizedekre építünk? Miért épp azoknál szüntetjük meg a kontrollt? Miért gondoljuk, feltételeztük, hogy az építőipari vállalkozások a tisztességesség, az erkölcsösség és az üzleti etika ékkövei?
Ugyanerre az analógiára azt is mondhatná, hogy nem lesz sebességkorlátozás, hisz túl lassan halad a forgalom, mindenki saját felelősségre vezessen és majd a károsultak peres úton érvényesíthetik jogaikat. Nem lenne egyszerűbb? Dehogynem, közben meg a közlekedési rendőrséget is fel lehet számolni, hisz ez történt az építési hatóságokkal, a főépítészi hatáskörökkel és mindennel, aki egy kis kontrollt is gyakorolt.
Az a kérdés, hogy ki vállalja a felelősséget? Az a miniszter és minisztérium, aki anno ezt az egész ránk szabadította? A szóban forgó házat már eladták, vagy legalábbis más nevére került, most megint eladó, úgy menekítik a vagyont ahogy kell, a cég megszűnik, most már új cég alatt "tevékenykednek". Sok sikert Önöknek, ha esetleg gondjuk lenne. Csak a hatóságok előtt van egy piszok nagy köd, csak őket lehet félrevezetni, mindenki másnak világos, hogy mi történik. Mit kezdjek egy esetleges strómannal, a 7-es számú kőművessel, aki elviszi a balhét, majd 3-4 év múlva, amikor esetleg igazat adnak nekünk valamilyen EUs szinten? Ki a felelős a kialakult helyzetért?
Láthatja mindenki a példánkon keresztül, hogy mekkora a harc és az egészben az a legszörnyűbb, amint látod, hogy a hatóságok tehetetlenek, hisz jogköreiket leépítették, vagy túlterheltek és ezért olyanért kell harcolni, ami más országban engedélyhez kötött, szakemberek, mérnökök döntenek és vállalják a felelősséget. Mi átadjuk a felelősségvállalást a vállalkozóknak, akik kifejezetten ,,Korlátolt Felelőséggel" megoldják ezt.
Nem látok más megoldást, mint a korábbi eljárás visszaállítását, vagyis kérjék a szomszédok beleegyező nyilatkozatát, ahogy volt a kivezetések előtt. Nyilván nem lehet gátja a fejlesztésnek, építkezésnek egy kötözködő szomszéd, de az esetek döntő többségében eddig sem volt gátja, a problémás helyzetekben pedig hadd védhesse meg az ingatlana értékét! Azt gondolom, hogy egy létező ingatlan elsőbbséget élvez, hisz nagyobb értéket képvisel. Ha szomszédként eleve így indítok, hogy emeletes kilátót csinálok a kerted végébe és csak a saját érdekeimet tartom szem előtt, akkor milyen viszonyról beszélhetünk egyáltalán? Ha vállalkozó vagyok, akkor meg milyen jogaim vannak egy olyan közösségben, ahonnan eleve lelépek? Ha két hét alatt nem nyilatkozik a szomszéd még mindig lehet egy hatóság, aki felülírja és megvizsgálja a kifogások súlyát és kiadja az engedélyt, de nem lehet minden jogot és felelősséget az építtetők kezébe adni, mert mint latszik, visszaélnek vele.
Ezen tessék elgondolkodni!!!
B. László
egyszerubejelentes@gmail.com
A cikkel, de az egész perrel, perirattal kapcsolatban várok észrevételeket, gondolatokat. Miben értünk egyet, miben nem?